Ez a félős bácsi!

– Ez a félős bácsi! Javított ki a négyévesem, amikor egyik Lego figurájával a kezemben éppen kedvem szerint alakítottam volna a közös játék sztoriját. A kisfiam bevonásomra vonatkozó igényét a következő másodpercekben azzal sikerült végképp eltörölnöm, hogy a figura fejét megfordítva rámutattam, hogy a „túloldali” arc mosolyog, így teljes nyugalommal oszthatunk neki örömködős szerepet. Na, ez volt a végszó. Gyermekem sértődötten kivette a kezemből a bábut, mondván, hogy ’Ezt nem így kell!’, és inkább egyedül vitte tovább a történetet.

Erősen bosszús arckifejezése és a hangsúlya miatt kialakult vegyes érzelmeim (sosem hülyézne le, de a hangjában kicsit benne volt) közepette figyeltem tovább az események menetét és leginkább arra voltam kíváncsi, hogy vajon mi fér szerinte a félős arcú figura szerepébe. Mert az nyilván kiderült számomra, hogy a Denise Lauritzen (Senior Communicational Manager a The Lego Groupnál) által kommunikált elmélet, miszerint a rengeteg különböző érzelmet közvetítő figura jelentősége, hogy a gyerekek minél több szerepbe tudják őket „beleképzelni”, a kisfiam esetében még nem működőképes. Neki a bábu mimikai jelzései egyetlen fő jellemzővé váltak, és ebből az egy, meghatározó tulajdonságból számára a figura teljes (és jelen pillanatban még elég rugalmatlannak tűnő) személyisége bontakozott ki – mindez amellett, hogy a két verzióban mosolygó Duplo figurák, vagy érzelemmentes arcú plüssök bármilyen állapotba vagy hangulatba kerülhetnek az általa kitalált szituációkban.

Ezek után kíváncsi lennék, mit kezdene egy old school Lego-modellel!

Ezeknek először arca sem volt, csak később került rá a klasszikus Lego-mosoly, mostanra pedig már 628 különböző arckifejezésű figurával játszhat az a gyerek vagy felnőtt, aki elég kitartóan gyűjtögeti az amúgy torzótól függetlenül cserélgethető fejeket. Halkan megjegyzem, a nagykorúak esetében ne csak a – némi kényszer alatt álló – szülői egyedekre gondoljatok, hanem akár az AFOL – Adult Fan of Legos – tagjaira is, mint például Dr. Christoph Bartneck, kutató. Ő volt az, aki a fenti, Lego-arcokból készült adatbázis birtokában (amit nem mellesleg maga számolt össze) arra kérte a kutatásának résztvevőit, hogy intenzitásuk alapján sorolják be a Lego-fej kínálatot 6 alap érzelemkategóriába – ugyanis a Lego-mimikát a meglepődés, szomorúság, undor, düh, félelem és öröm érzelemkifejezésein belül is hihetetlenül sokszínűre álmodták meg a designerek. Valójában a tervezők olyan kombinált arckifejezéseket sorakoztatnak fel a bábukon, amik a kutatásban részt vevő felnőtteket is elgondolkoztatták, hiszen sok esetben pont annyira összetettek, mint a mi arcunkon is átsuhanó, sok-sok gondolatot és érzelmet összegző mimikai jelzések.

De vajon az, hogy a negatívabb érzelmeket kifejező Lego-arcok száma nő és a mosolygósaké folyamatosan csökken 1990 óta, nem tereli rossz irányba a játékot? A sok – nagyon is felnőttesnek tűnő, vagy 16 éven felülieknek szóló filmek alapján készült –, konfliktust feldolgozó Lego-történetben nem veszik el a játék ártatlansága?

Az, hogy a pozitív és negatív hős is lehet mérges vagy félős, segít megérteni azt, amit a való életben látunk a többi emberen? Vagy éppen az, hogy a két mimikai kifejezés bélyegként rögzült a figura arcain, meghatározza, hogy milyen személyiséggel ruházzuk fel őt?

Merthogy utóbbit önkéntelenül is megtesszük, mi, felnőttek. A cikk folytatásában egy olyan külföldi kutatás eredményeiről fogok írni, ami bizonyos arcfelépítésű emberek vélt vagy valós személyiségjegyeit vizsgálja – a kérdés az, hogy amilyennek másokat látunk (az arcforma, szemek távolsága, szimmetria… vonatkozásában), mennyire szól róluk,

és mennyire rólunk.

T. Bieniek Ildikó

Testbeszéd-elemzés / Nonverbális kommunikációs tréningek

www.hatasgyakorlat.hu

Forrás:

https://www.theguardian.com/lifeandstyle/2013/jun/12/lego-faces-getting-angrier-study

https://qz.com/1405657/how-are-lego-emotions-changing-help-us-find-out/

en_USEnglish
en_USEnglish