Arcok és tulajdonságok

Tegnap egy izgalmasan megfogalmazott kérdést tettem közzé a Facebookon, ami így hangzott:

Van “arca” a személyiségjegyeknek?

Szerinted az A, B, C, vagy D, sor arcformái mutatnak alárendeltből dominánssá alakuló karaktert? És ha már ezt kitaláltad, az alábbiakat is sikerül beazonosítanod?

Introvertáltból extrovertált
Amatőrből kompetens
Megbízhatatlanból szavahihető

Nagy örömömre nem csak, hogy a helyes megoldást is elküldték, de érkezett hozzászólás, ami az ilyen meghatározások káros hatásáról szól. Az üzenet írója (egy nagyon tapasztalt, gyakorlatias és egészen különleges technikákat is alkalmazó coach ismerősöm) üzenetében arról írt, hogy „A személyiségtipológiák skatulyákba rakják az embert, aki annál színesebb és sokfélébb mint ezek a skatulyák.”.

Még szerencse, hogy a kérdésem megfogalmazását eleve fricskának szántam 😉

Ugyanis annak ellenére, hogy szeretjük azt hinni magunkról, hogy mindig racionálisan, megfontoltan és következetesen hozzuk meg döntéseinket, valójában sok tényező „torzítja” a bennünk kialakuló végeredményt – főleg, ha mások megítéléséről van szó. Azt, hogy elég kompetensnek tartunk-e egy vezetőjelöltet, őszintének érzünk egy politikust vagy dominánsnak vélünk valakit, nagyban meghatározza, hogy MI milyennek látjuk őt.

Például előfordult már veled, hogy nem tudtad megmagyarázni, miért tartasz megbízhatatlannak egy illetőt, akit csak egy perce láttál? Hogy ösztönös reakciód az volt, hogy minden általa kimondott szót feltétellel kezelsz? És azt a kifejezést hallottad már, hogy a „szeme sem áll jól”? Vagy, hogy „úgy néz ki, mint aki kettőig sem tud számolni”?

Úgy tűnik, agyunk hajlamos „felismerni” bizonyos tulajdonságokat, akár csak egy személy arcformája (csontozat; szemöldök, szemek, orr, ajkak formája és elhelyezkedése…) alapján is. Ez azt jelenti, hogy az illetővel kapcsolatos első benyomásunk nagy valószínűséggel tartalmazni fog olyan konzekvenciákat, amelyet racionálisan csakis tapasztalás (hogyan viselkedik velünk szemben), hosszabb megfigyelés (ue. másokkal szemben) vagy elegendő mennyiségű információ beszerzése alapján vonhatnánk le.

A fenti kérdésre adott válaszok a TRENDS in Cognitive Sciences cikke alapján:

  • A, Amatőrből kompetens
  • B, Alárendeltből domináns
  • C, Introvertáltból extrovertált
  • D, Megbízhatatlanból szavahihető

Az ok egyrészt agyunk idő- és energiaspórolós beállítottságában, másrészről öröklött és tanult tapasztalatainkban keresendő. Szóval azokban a skatulyákban, amelyek használatát morálisan elítéljük, azonban amik nagyon is jelentősek voltak fajunk fennmaradása kapcsán. Hiszen mindent és mindenkit nulláról elemezni túl sok időt vesz igénybe, ami ellehetetleníti a helyzet által kívánt gyors (küzdj vagy menekülj) reakciót. Emlékezni rá, hogy az óriási fogak vagy karmok veszélyt jelentenek, hatalmas kincs volt őseink szempontjából, ezért rengeteg mélyen kódolt, „ránézéses” információ működik bennünk a mai napig.

Ilyen egy-egy mimikai érzelemkifejezés karakteri megjelenítése is. Ismersz olyat, akinek függőleges ráncok rögzültek a szemöldöke között és olyan, mintha mindig mérges lenne? Láttál már lefelé húzódó szájzugot vagy a felső szemhéjak külső szemzugnál való „lekonyulását”, ami állandó mélabút rajzolt az illető arcára?

Emellett pedig ott van az a tudás, amit egy régebbi inger, annak kiváltója és a kapcsolódó tapasztalataink alapján őrzünk magunkban, vagyis egy ilyen vagy olyan arcú vagy arckifejezésű (ami karakteri megjelenés is lehet) ember mit okozott anno nekünk/bennünk.

Christopher Y. Olivola, Friederike Funk és Alexander Todorov többek között a fenti, számítógép által manipulált karakterek fotóit használták kutatásukban annak tesztelésére, hogy hogyan hatnak bizonyos arcszerkezeti tényezők a bennünk másokról születő benyomásra és az általunk szemlélt személyekkel kapcsolatos konzekvenciáinkra. A kutatók aggasztónak találták, hogy milyen mértékben képes befolyásolni döntéseinket az, amit másokban látunk és ami sok esetben teljesen téves következtetéseket okoz, hiszen aki megbízhatónak tűnik, az ennek tudatában akár vissza is élhet ezzel az adottsággal; és nem biztos, hogy az bír nagyobb szakmai tapasztalattal, aki számunkra olyan okosnak és műveltnek látszik.

A jó hír, hogy releváns információkkal a torzítás is csökken – minél több, az adott tulajdonságra, az illető tényleges tetteinek eredményére vonatkozó tudást sikerül megszereznünk, annál inkább átalakul bennünk az, hogy milyennek látjuk az illetőt. Ehhez viszont nem csak több időre, de megfelelő nyitottságra és – akár – saját szemléletmódunk megváltoztatására is szükség lehet. Befektetésünk eredménye ez esetben nem más, mint egy tisztább kép arról, hogy valójában kit is szeretnénk igazán a közelünkben, a képviseletünkben vagy szorosan magunk mellett tudni.

T. Bieniek Ildikó

ildiko@hatasgyakorlat.hu

www.hatasgyakorlat.hu

Forrás: Christopher Y. Olivola, Friederike Funk, Alexander Todorov. Social attributions from faces bias human choices. Trends in Cognitive Sciences, October 2014

en_USEnglish
en_USEnglish